Tovább pörgünk
admin February 29th, 2008
Sikerült ma reggelre időpontot kapni a fodrászhoz. Utána nagymamám mobilját kezdtem beállítani, csak jött a telefon, hogy biza most nekem a kedves ügyfélhez kell mennem. Gyors készlődés, a nagymamámat le kellett mondanom (pedig csinált nekem ebédet is), utána munka. Este meg megint all you can eat, ugyanoda mentünk, ahova már szerdán elvittek ebédelni. Jót ettünk, szó se róla, csak hát már kissé tele voltam. 
Este 9-re haza (útközben mögöttem egy Ferrari próbált letolni, de mivel előttem tele volt a sáv, montam, hogy várjon, ha majd lehet menni, akkor megyek én is) és mentünk futni Tündével. Én sem vagyok normális. Most csak egy kör elég volt neki is, nekem is.
Pénteken meg fodrász, bank, munka. Hívtak a CIB-ből, hogy adnak ingyen hitelkártyát. Jó, ha nincs kártyadíj, akkor egy éves kártyadíjat megspórolok, az egyik hitelkártyám meg visszaadom a KHB-nak. Barbival este találkozunk, foglaltam a TGI-ba helyet. Ott is zaba meg jókat beszélgetünk, egyúttal váltott nekem eurot is. Tudom, hogy magyarul eurónak szokták írni, de a hivatalos neve euro.
A szállásról megjött a visszaigazolás, vasárnap délután/este irány Bécs! Előtte lehet, hogy kicsit beugrom lángosozni Hutusékhoz.
Levelezgettem a magyar hanwagosokkal és kértem tanácsot, hogy milyen bakancsot vegyek a Kilire meg az Elbruszra (a seven summit közül kettő, amelyek megmászására reálisan esélyem van) meg néha Ausztria. Kaptam pár tanácsot, abban maradtunk, hogy jövő héten úgyis Bécsben vagyok, utána menjek el próbálni (Kibo, Világjárók vagy az 5-ös számú hegymászóbolt) pár megadott típust (Super Friction GTX, Alaska Top GTX, illetve Tibet) és számoljak be a tapasztalataimról. Majd megmondja utána, hogy melyiket vegyem meg. Még március végén jó lenne ezen túlesni, mert utána nekiállom betörni (vagy ő engem). Valamikor nyáron jó lenne kicsit túrázni Ausztriában a hegyekben. Muszáj elkezdeni, mert jövőre jön a komolyabb terhelés. Nehogy már ne! Férfiember vagyok, egyedülálló, mikor csináljon ilyeneket az ember, ha nem most?
A storage-ban visszakonfigolták a cache-t és lám, az alkalmazásunk megint régi fényében tündököl. Ugye, hogy megmondtam?
Tücsi egyik ismerősének meg elforgattam egy videoját a blogját, állítólag virtuális angolkastélyt kapok cserébe. Kiváncsi vagyok én arra.
Húztam új nagios-t, úgy néz ki, végre megfixelték a zombie processes bugot benne, ami már régóta zavart minket. Meglátjuk.
A cheerleaderek meg buliztak egyet, hát istenem. Ők is emberek (és egész jó alakjuk van ). Harry meg kiderült, hogy egy ideje Afganisztánban harcol. Derék dolog, örülök, hogy sikerült neki. Meg talán kicsit hasznára is válik. A CNN riportja…
Este Barbival TGI-ztünk (elő fogják léptetni, már papírja is van róla és futni is fog, erről még nincs ). Döbbenetes adagot ettem. Én csak kicsit szerettem volna, de ennyit hoztak. Így az egész hetem egy folyamatos zabálás lett. 
Egy szimpatikus elderly english speaking couple közölte Barbival, hogy sie lucky ist (a virágra céloztak), de én a kiváló angoltudásommal felvilágosítottam őket, hogy we’re just friends. Majd kedvesen nice time-ot kívántunk nekik Bp-n.
A TGI-ban egyébként nagyon figyelmesek a pincérlányok és majdnem betért oda az a francia család, akik most Réka öccsének a lakásában laknak ideiglenesen.
Basszus, 83kg vagyok. Ez a vég. Holnaptól radikálisan mást kell csinálnom…. Nem csak kell, fogok is…
