Hegyvidéki Etus
admin April 27th, 2008
Szép sorjában. Reggel felkteltem, majd rövid készülődés után indulás. Találkozó a Moszkva téren 08:45-kor. A kocsiból kiszállva háro sötétebb börű egyén rohan le. Gondolom most valami verekedés lesz vagy micsoda, de fényes nappal a Moszkván? Nem, azt kérdezték, hogy kell-e segédmunkás. 
Hosszú nadrág volt rajtam meg ujjatlan kabát, gondolom valami épitési vállalkozónak nézhettem ki. Elkeserítettem őket, hogy nem.
Találkoztunk Verával, aztán Gabi felkapott minket és mentünk a rajtig. Chipcontrol. Itt nem voltak finnyások az emberek, simán felrakhattam a lában az asztalra. Chip OK, rajtszám 639. Besétálok, csomag elkér, átvesz. WC. Majd visszasétálunk a kocsihoz, lepakolás, felpakolás, vissza. Bemutatnak Monspart Sacinak. Igen, egyéniben indulok, Bécsben futottam az elsőt két órán belül. Gratulál. Én meg örülök. Öltözés, melegítés, WC, majd rajt!
Az eleje ment a szokott kissé nehézkes módján. Kell úgy kb 5km, mire belelendülök. 8km-ig sima volt az egész lefele kellett futni és arra vigyáztam, hogy ne fussam el. Sikerült is kicsivel 6 perc alatti km-eket futni. Maga a verseny talán igazából a 8. km táján kezdődött. Ott volt a Csillagvölgyi lejtő. 1km tiszta emelkedő kb 100-150m szintkülönbséggel. Döbbenet! Körülöttem szinte mindenki gyalogolt, én meg hősiesen kicsináltam magam. A 9km-től is volt még emelkedő, itt inkább egy kis sétára váltottam nem sokkal a frissítés előttig. A frissitéseken vedeltem. Két-három pohár víz, banán és Gatorade és társai, illetve szivacsnedvesítés. De kellett is, mert így pont jó volt a vízháztartásom. Döbbenetes mennyiségű folyadékra van szükségem.
13km körül egész belelendültem és 16km-ig jól ment. Itt kezdett nehéz lenni, de akkortájt futottam együtt egy formás leányzóval, így azért nem volt olyan vészes a dolog. 17km körül ott volt Kriszta meg Monspart Saci (Kriszta 9km körül is támogatott!), kicsit szurkoltak, ez elég volt a Libegő tetejéig, onnan meg már csak 3,5km a célig, ami igazán nem sok. A végén Vera próbált nekem integetni, de akkor már se hall, se lát állapotban futottam.
A következő pillanatban felhangzik a bemondó: “Tóth Ferenc emeli magasba a kezét”. És befutottam! Pár mp-cel 02:15 felett, de hát kit érdekel, a lényeg az, hogy megvan, jól voltam közben, bár néha kicsit belesétáltam a sok emelkedőbe. Többet kellett volna készülni, de beteg voltam, meg szintet sem futottam még túl sokat. Ne legyen az ember telhetetlen, az idő a körülményekhez képest jó, javulásra meg van még időm.
Zsolték is lefutották sikeresen meg Tücsiék is. Zsoltnak megjött az étvágya, jövőre egyéniben akar indulni. Úgy néz ki, sikerül terjesztenem az igét.
Wendy viszont lemondott ma estére. Úgyhogy azt hiszem itthon fogok dögleni. Kéne pár dolgot intézni. Először kicsit pihenek, aztán nekiesek.
Futás tekintetében most egy kis pihenés következik. Úgy értem, hogy két hónapig nem lesz verseny, utána jön az Ultrabalaton, ami durva lesz! Természetesen addig is szorgalmasan futok. A lányokkal visszaállunk a két hetente 2 órás futásokra. A bal térdem viszont nem az igazi, ezért úgy döntöttem, hogy az idén kihagyom a Kinizsi 100-t. Inkább jöjjön rendbe először a térdem, semmi értelme kicsinálni magam. Majd jövőre lesétálom.
Ja igen, Forza Ferrari!
Mercinek meg boldog szülinapot, a félmaratont a tiszteletére futottam le!
Íme az érem:
És íme Merci:
- Napi események
- Comments(0)