admin June 29th, 2008
Hogy kerül a kettő össze? Sehogy és mégis. Kivételesen értelmes műsor ment a TV-ben. Régi magyarországi King’s Singers fellépés volt. Isteni! De nekem meg indulni kellett a 3H Szintkörbajnokságra. Sebaj, a kocsiban dúdolgattam magamnak King’s Singerst.
Gabi sajnos nem tudott jönni.
Odaértem korán, hogy legyen parkolóm. Vittem könyvet is, de már volt egy srác futócuccban, gyorsan megbeszéltük, hogy 3H? Igen. Beszélgettünk kicsit. Kiderült, hogy az Oxygen Wellness csapatában futott az Ultrabalatonon. Negyedikek lettek. 15 óra 50 perccel. Mi meg 22 óra 50 perc körül mentünk.
Aztán lassan jöttek a többiek is. A rajtnál majdnem kifelejtettek, de szóltam, hogy ugye engem is el akarnak indítani. Itt vagyok? Mondom, igen.
Jó, indultam.
A terep már ismerős volt. Az elején megdöglesz az emelkedőn. Aztán a szintúton lehet kicsit “pihenni”, miközben vízszinteset fut az ember. Talán féltávnál, vagy hol mindenesetre ott, ahol “felfordul” az ember volt frissítő. Na ott, totál kivoltam, de kaptam egy palack meleg vizet. Az kicsit segített. Kb két perc séta (emelkedő meg ivás) aztán futás tovább. Nem volt egyszerű. Utolértem egy srácot (azt nem számoltam, hányan hagytak le
), de az előzésre nem volt erőm. Együtt botorkáltunk. Ő kétszer rúgott kövekbe, én háromszor.
De nem bírtam leelőzni, nem volt rá erőm. Aztán kicsit később úgy bő 10 perccel a vége előtt nekilendültem, mert éreztem, hogy jól megy. Az Oroszlán-sziklát végig futottam most, nem gyalogoltam bele. Fej leszegve, előre nem nézünk.
De utána még volt néhány nagyon gonosz emelkedő, ahol muszáj volt gyalogolnom és utána egyszerűen nem bírtam elindulni. A lábaim nemet mondtak. De kis rábeszélésre ment. Jó. Pálya széle. Ohh, már közel a vége és lejtős a terep, de nagyon durván! Ettől kicsit féltem, de belelendültem, ha máshogy nem, hát gurulva majd beérek. Szerencsére nem estem el és sikerült pár mp-cel 49 percen kívül beérni. 49:03 lett az idő, azaz 14 mp-t javítottam múltkorról. Elégedett vagyok. Ebben a melegben ennyit bírtam. Ősszel megpróbálom 48 perc alá nyomni az időt. Ha nem lesz túl meleg, akkor azt hiszem reális. Megpróbálom majd a szintútat nem túl gyorsan megfutni, hogy a második részre legyen több erőm. Meglátjuk. Majd Gabival megbeszélem.
A végén persze kaptunk frissítőt (ajándékot megint nem nyertem
, de előtte még lerogytam a padra a cuccok mellé. Jött oda egy lány. Kérdeztem, hogy elmenjek innen. Mondta, hogy nem kell. Erre mondom neki, hogy jó, mert úgysem menne.
Nagyon kivoltam a végére, a pólóm csupa víz.
Teljesen új cipőben futottam le a távot. Tudom, hogy ez nem jó, mert először csak rövidebb távon szabad használni az új cipőt. De délelőtt rajtam volt már és nagyon kényelmes volt. A másik már úgyis szétszakadt és éreztem, hogy jó lesz. Jó is volt. Köszönöm, New Balance! Nagyon bejött eddig nekem.
Most pedig hajrá németek!
Ja, igen, Ineznek kiosztottam a házifeladatot, hogy nézze meg, nyitva van-e az Erzsébet kilátónál az étterem.
Úgyis arra fut.