Lefutottuk, csókolom

June 22nd, 2008

0. nap

Rövid reggeli és délelőtti kavarás után felszedtem a lányokat és irány a Balaton! Jó kis dugók voltak még Bpn, de az autópálya már szerencsére egész jól járható volt. Érkezés Tihanyba. A szállás gyorsan megvolt (kinyomtattam a google mapsről a részletet – készültem). El is foglaltuk. Első kérdésem: van TV? Igen. M1 van? Igen, de hang nem jó. :) A csapattagokkal viszont gyorsan megtaláltuk egymást. Álljon itt az utókor kedvéért a Balatoni Ötösfogat csapattagjainak listája:

  • Szabó Gabriella
  • Hlinica László (és a fia, Dominik, aki biciklivel kísért minket. Ezért őt is csapattagnak számítom)
  • Horváth Péter
  • Herendi Péter
  • Tóth Ferenc

Átvezzük a nevezési csomagot, megvolt a gyors orvosi vizsgálat (vérnyomás mérés és megpak-pakolt a doki). Az egész kb. 1 percet tartott és gyanítom, hogy ugyanaz volt, mint régebben a sorozásnál: csak egy bélyegző van: alkalmas. :) A vérnyomásom azt hiszem 110/70 volt talán. Vagy valami ilyesmi. A rajtszámokat viszont elrontották, azért vissza kellett menni reggel. Tésztaparti. Volt spenótos tészta meg meleg sör. A tészta batár szar volt, de nem sokat ettem aznap, így lenyomtam egy jó adagot. Összetalálkoztunk persze a mindenkoros lányokkal, be is lettünk mutatva, de túl sok ismeretlen név volt ahhoz, hogy mindenkinek megtanuljam a nevét. Majd idővel. Mostanában Szőlő és Luca nevét sikerült megtanulnom (de majd jönnek a többiek is).

Este kérdés, hogy mit csináljon a csapat. Megmondtam. EB-t nézünk. :) Aki nem szeretne, annak fakultatív foglalkozás. :) Végül kocogtunk egyet, találtunk egy szimpatikus pizzériát, ahol kivetítőn adják majd a meccset. Visszakocogni a szállásra, átöltözés majd irány a pizzéria. Gabi végül nem jött, a lányokkal a szálláson nézte a meccset (ott volt hang).

Rendeltünk kaját. Végül másfél pizza jutott nekem (egyik csapattárs nem bírt a sajátjával végezni, de kaját veszni nem hagyunk). És bedöntöttem gyorsan 2 liter folyadékot. Pislogtak a többiek, amikor a fél liter almafröccsöt 15 mp alatt eltűntettem bemelegítés gyanánt. :) A meccsre rajtunk kívül sajnos a szúnyogok is kíváncsiak voltak, így a rendes játékidő után siettünk vissza a szállásra és a süket TV-n néztük a hosszabbítást és a 11-eseket. Utána alvás.

1. nap

Reggel felkeltünk, konstatáltuk, hogy qrva meleg van, aztán lementünk a rajthelyre. Összeszedtük a rajtszámot (volt egy kis félreértés, de végül sikerült), Panferiktől beszereztem a polókat (felirat nuku, jövőre majd én veszem kézbe ezeket a dolgokat és elintézem időben – az utóbbi időben egyre többet szervezek és egyre kevesebb érdemi munkát végzek amúgy is), kaptunk ingyen iso italt (danke, ez jól jött).

A rajt egész gyorsan lezajlott. Gyorsabban is, mint vártam. Rövid szurkolást, majd megkezdődött a kocsikázunk, szurkolunk, kidobjuk a következő embert, keresünk valamit, támogatjuk a többieket játék, amely a 2. nap végéig tartott. :)

Harmadiknak futottam. Meleg volt, ezért elég lassab kezdtem és bő 1 órát úgy futottam, hogy nem is néztem az órámat. Dominik jött velem bringával és beszélgettünk. A frissítőknél megálltam (az egyiknél Luca rendesen be is szólt, hogy mit állok meg!) szépen nyugodtan 1-2 perc pihenés, ivás, evés, utána tovább. Vinni nem kellett semmit, csak szóltam Dominiknek, hogy hozzon nekem iso italt majd utánam. Ő is frissített, majd jött utánam. Néha előreküldtem, hogy nézze meg, van-e előttem valaki, mennyivel, milyen tempóban megy, hol a frissítés stb. Egy árnyékos helyen istenit pisiltem (muszáj volt, annyit ittam) és közben éreztem, hogy gőzölgök. :) Meleg volt. Egyszer átfutottunk a 71-es úton (rendőr irányított a forgalmat). Épp egy busz pakolt ki gyerekeket – gondolom túrázni mentek. Mondtam nekik, ha nagyok lesztek, majd ti is jöttök futni. :) Nagyjából 1 és 1/4 óra után kicsit gyorsítottam a tempón, innentől kezdve kértem menet közben is frissítést, azaz nem csak az állomásokon, hanem Dominiktől a bicikliről. Nagyon jól jött. Voltak nagyon nehéz részek a vége fele, összesen kb. két percet bele is sétáltam, mert nem volt erőm. Dominiket meg előreküldtem, nézze meg, hol a cél. Pár perc múlva jön vissza, hogy néhány száz méter és fussak. :) Futottam. A váltásnál először szépen seggre ültem, aztán elterültem. Totál kész voltam. Mikor kicsit magamhoz tértem ettem egy lángost. A lányok ott röhögtek rajtam, mert az egész arcom tejfölös, sajtos volt, de nem érdekelt. A végén megtöröltem. Ez volt az első futásom 20km felett (a félmaratonokat nem számolva). Mit mondjak, rendesen beköszöntem: 26,9km 2:51:04 alatt. Lesz ez még jobb is (főleg nem ilyen melegben!).

A futásomon kívül még pár  pár emlék, ami azért jellemző volt az egész versenyre (egymás segítése). Megyünk kocsival, egyszercsak látjuk, hogy OJ fut nagyon szarul kinézve. Megállunk előtte pár száz méterre, megvárjuk adunk neki frissítőt, lelket öntünk bele, megmondjuk neki, mennyi van hátra, aztán megyünk tovább. A váltóhely előtt még visszamegyek érte kb 500m-t és kicsit kocogok vele. De végül beért, aztán kapott masszázst és jobban volt.

Utolsó váltóponton várok hozzánk közel álló lánycsapattal, nekem kell vinnem az autójukat a befutóra. Ekkor még nem tudtam, de ez egyben azt is jelentette, hogy az esti meccs késő esti összefoglalóját is lekésem :) . Amíg várunk, addig elfut egy egyéni lány mellettünk és odaszól, hogy vigyünk neki iso italt, mert annyira fájnak a lábai, hogy nem bír megállni. Gyorsan futok a váltóhelyre, kerítek iso italt pohárban és flakonban, aztán futás a leányzó után. Nagy nehezen utolérem (már utcai ciőben voltam). A pohárból megitta, a flakonból pedig át akarta önteni a sajátjába, de mondtam neki, hagyja, majd átöntöm és utána viszem. Így is tettem, közben Lucáék pont arra mentek a kocsival, ők meg nekiálltak pogácsát vinni neki. Aztán mondták nekem, hogy először azt hitték, hogy km hiányom van, azért futok megint. :)

Együtt várunk egy Azsemás leányzóval is. Neki is későn jött a váltó embere. Lelkes fiatal helyes futó lányok, tavaly Pizsema néven futottak (keresztnevek kezdőbetűi). A második nap is találkoztunk velük, a vizüket bízták rám egy kicsit.

Megjött az emberünk, megkapta a biciklis kísérőjet. Ekkor már 9 óra körül járt! Irány autóval a cél. Itt volt az én csapatom is, meg egy másik mindenkoros csapat. Végül három csapatot és két biciklit varázsoltunk fel a szállásra két körben. Nem volt egyszerű, de megoldottuk.

A szálláson (Gabiék nyaralója) kaptam egy pótfekhelyet, de a lányok felajánlották, hogy náluk fenn van egy emeletes ágy tetején szabad hely. Gondolkodás nélkül igent mondtam. :) A fürdő ajtaját belülről nem nagyon lehet kinyitni, így aki ki akart jönni mindig kopogott. Egyszer kopognak. Odamegyek és nagy lendülettel kinyitom az ajtót, szegény Luca (BTW ő sem eszik húst egy jó ideje) egy szál törölközőben zavartam mosolyog, hogy csak a tusfürdőjét szerette volna elkérni. :) Később nekem is zuhanyzás, kis sörözés, tészta evés, alvás.

2. nap

Reggel Törőek (ők főztek, nekik is köszönjük a segítséget) levitték a három csapat első futóját a rajra, mi még kicsit pilledtünk. Aztán lementünk a befutóra. Gabi nagyon jót futott ellentétben az előző napival. És persze megint nekiálltunk a fuvarozzuk a csapattársakat balra-jobbra játéknak. Egy árva felhő nem volt az égen. A váltóhelyről a fiúkat visszaküldtem az előzőre, hogy hozzák el a lányok kocsiját is.

A váltásnál az egyik mindenkoros csapat kb 20mp-vel váltott előttünk. Nagy harc volt közöttük! :) Kicsit belehúztam a rajtnál, így gyorsan felzárkóztam Kriszta mellé. Együtt könnyebb futni, nekem volt biciklis kísérőm, így ő is profitált belőle. Neki meg jöttek a lányok kocsival és engem is frissítettek. Csopakig eljutni nehéz volt, de az már ismerős terep. Eszteréknek előre szóltam, mikor vagyunk várhatók. Pont a nyaralójuk előtt futottunk el, és nagyon rendesek voltak, ott vártak minket frissítővel. Hozott vizet palackban (inni), de én magamra öntöttem. Bálint meg jött slaggal (ezúton is köszönjök a külön frissítést!). Jót fürödtünk Krisztával. :) Futás tovább. Balatonfüred előtt még volt két jó párbeszédünk. Balra szarvasmarhák. Mondom, hogy: E! Kriszta odanéz és nyőgött valamit válaszként. :) Később meg egy elütött sikló mellett futottunk el. Párbeszéd:

- Eeeeeeeeeeee! [fejemmel arra mutatok]

- Él még?

- E-e! [értsd: nem, majd kis szünet] Jót beszélgettünk. [nevetés mindkét oldalról]

Füreden frissítések, a lányoknak a parton lelkesen köszöngetek. Néha át kellett menni zebrán, ilyenkor lelkesen kirohantam az autók közé feltartott kézzel (megállnak), de volt egy köcsög motoros, amelyik a zebrán áthúzott Kriszta és mögöttem pár méterrel de még a biciklis kísérőnk előtt. Dögöljön meg az ilyen. Viszont voltak triatlonos pólóban biciklisek, akik hajráztak nekünk. Meg persze mások is. Van akik azt kérdezték, hogy nincs-e túl meleg a futáshoz. De igen. :)

Tihanyban már nehéz volt. Főleg Krisztának. Luca kidőlésével ő futott két távot aznap. Így próbáltam valamivel szórakoztatni. Szegényke nagy adag hülyeséget kapott, de jól bírta. Elfutni nem bírt tőle. :) A végén persze közös befutót rendeztünk kéz a kézben egyszerre. Jó kis fotó van róla. A tempó lassú volt, de hát istenem, nem lett volna értelme szétfutni magam, Krisztának meg egyedül sokkal nehezebb lett volna.

Az eredményeket elnézve ha jól nézem 7 mp-cel (212km-en!) kaptunk ki tőlük. De jó, hogy nem tudtam, hogy ennyi a különbség. Különben tuti otthagyom Krisztát. Reggel meg Gabi segített Korninak. Meg persze ők is nekünk, de ez így van jól.

A végén öröm, érem, fáradt. Kis pihenés, beszélgetés. A kaja az kimaradt, mert Lucával nem eszünk húst, de csak húsos vacsora volt. Grr! Végül irány haza. Visszafele már csak Luca maradt. Először az autópálya fele próbálkoztam, de mikor 3km-re a pályától már csak lépésben lehetett menni, akkor fordulás és irány Veszprém, majd Székesfehérvár és ott fel az M7-esre, ahol már három sáv van. Persze az emberek nem tudnak három sávon közlekedni, de azért meglepően jól lehetett menni. Luca hazadob, laptop felkap Siemensben, majd haza. A meccs végére haza is értem (ez nem tudom, hogy sikerült).

Összességében nagyon jó kis hétvége volt, bár most kicsit nehéz járni. De körbekocogtuk a Balatont két nap alatt.

Este átsántikáltam a szüleimhez, megnyugtattam őket, hogy jól vagyok és csak 100km alatti távokat szeretnék futni a közeljövőben. :)

Közben a hétvégén Zsolték (Zsolt+Éva) meg triatlonoztak (Deseda Triatlon). Gratulálok nekik!

Inez meg azt írta nekem, hogy “Hetvegen lattam a Balatonon is volt vm verseny, durva volt a 35 fokban”. Felvilágosítottam, hogy azok a barmok mi voltunk. :)

Fotók: ismerősök, csapattársak, hozzánk közel álló csapatok, befutó, váltás speciális földön fetrengő technikával (c) Etus, biciklis kísérőnk stb

Trackback URI | Comments RSS

Leave a Reply