Az első maratonom
admin October 5th, 2008
Az egész maraton úgy indult, hogy Gabi akart futni egy maratont ősszel. A futótársai pedig különféle okokból kidőltek, így maradtam én, mint futópartner. A hosszú futásos részeket szépen végigcsináltam vele, bár azért voltak kihagyások neki is, nekem is. Gabival való közös futásokon kívül nem nagyon futkároztam, csak rövidet Tündével. De a felkészülés mindent összevetve elég jól megvolt.
A hol futunk az egyszerű volt, mert javasolták Kassát, másrészt pedig ott van félmaraton is, így oda el tudtam csábítani Inezt, a félmaratonos tanítványomat, aki hozta a kollégáját is.
Az én tervem az volt, hogy lefutom Inezzel a félmaratont, majd aztán amíg bírom a tempót, megyek Gabival. Reméltem, hogy az “amíg bírom a tempót” elég sokáig tart majd. Végül Luca felvetette, hogy ha úgyis “szinte” végig akarom futni az egész távot, akkor miért nem arra nevezek. Rövid (max. 5 perc 
) gondolkodás után átrakattam a nevezésem a félmaratonról a maratonra.
Tehát szombat reggel indultunk Kassára. A városban nagy dugó. Hungária, Kerepesi végig be volt állva. Most sem értem, hogy miért. A Gyáli út – Hungária sarkán meg túrtak valamit, ami miatt az M3 felől nem lehett az M5 felé tovább menni. Ez természetesen vasárnap este is ugyanígy volt minden különösebb kitáblázás nélkül. Grr!
All in all, kissé elkéstem, de Rékáék megvártak. Egy McDönciben reggeliztünk és irány Kassa! Nagyon jól navigáltunk és elsőnek értük el a szállást. Elsőre odataláltunk (pedig én navigáltam!), de többször elmentünk előtte és rendesen bekerítettük. Kb. 15 perc bolyongás után végre bejutottunk. English, Deutsch vagy magyar kérdésre általán “little English” volt a válasz. Végülis megértettük egymást.
Szobát gyorsan kaptunk, el is foglaltuk és meg kell mondjam, hogy igencsak kultúrált volt. Kis pilledés, TV-zés, kipakolás. Szép lassan megkérkeztek a többiek is.
Elmentünk átvenni a nevezési cuccot meg egy jót enni. Egy vegetariánus pizzát ettem görög salátával (egész ehető volt, de a szülinapomon azért finomabbat ettem ). Közben sör. Végül frappé és kávé. Tele voltam rendesen. Közben pedig a hazai csapat játszott és csak úgy hullottak a gólok. Végül 5:5 lett az eredmény, de nem sokon múlott a hazai siker.
Az időjárás cefet szar volt: esett, esett és esett. Kaja után vissza a szállásra és rájöttünk, hogy ma nem megyünk el futni. Pilledés. TV, beszélgetés ilyesmik. És alvás.
11 fele kelés, hogy fáj a hasam, sokat ettem. Hajnali 1 körül sikerült visszaaludni. Reggel ettünk valamit, összepakoltunk, kifizettük a szállást és megbeszéltük, hogy visszamennénk a futás után. Nem gond. Remek!
Irány a központ! Parkolás, kis séta. Legalább nem esett, de hideg szél fújt. Nagyon rossz volt. Bemelegítés, nézelődés, tervezgetés, hol találkozunk össze kivel. Aztán nekivetkőzés és irány a rajthely.
Rajt. Inezzel és Szabival (Inez kollégája) futottam együtt. Diktáltam nekik a 6 perces km tempót. Egyrészt nekem sem kellett több, másrészt tudtam, hogy így Inez 2:10 alatt be fog tudni érni és még jól is érzi magát. Jól ment, néha sütött a nap, de volt szép kis jeges szél is. Gabi nem sokkal előttünk futott. Minden szép és jó volt. 13 km környékén Szabi nekiiramodott, hogy ő menne, neki ez túl lassú tempó. Igaza is volt, szépen végig bírta. Ineznek mondtam, hogy még maradjon és végül 18 és fél környékén ment el tőlem. Szép lassan elszakadt és 2:06 körüli jó kis félmaratont futott.
Én nem sokkal később fordultam. Nagyon lelombozó volt belegondolni, hogy még ennyit kell futnom. De legalább nem kőröztek le az elsők. Próbáltam tobábbra is a 6 perc körüli km-eket futni, de elkezdett ingadozni a tempóm. A frissítőnél szépen ettem, közben gyalogoltam, utána próbáltam gyorsabban futni, úghogy a 7 perces és az 5:30-as km-ek között csapongtam. Tudtam, hogy ez nem jó, meg szép lassan leesett, hogy nem fogom tudni utolérni Gabit. Illetve utol tudom érni, de akkor ott nekem végem. 30km-ig teljesen jól mentem, 3:03 körül volt az időm, amivel igencsak elégedett voltam.
A neheze itt következett. Volt, hogy előttem 100m-re senki, mögöttem sem (kis verseny volt ez, kevesebb, mint 1000 maratonistával!), fájt a talpam egy kicsit, meg a lábaim is próbálták azt mondtani, hogy meg kéne állni, mert fáradtak. De mentem tovább néha kicsit belegyalogolva. A lábaim itt-ott görcsöltek, ezzel próbáltam valamit kezdeni, de nem igazán ment. Utána már inkább nem figyeltem erre. Amikor kicsit összeszedtem magam, akkor jött a jeges szép a pofámba. Nem volt túl szívderítő.
De szurkoltak az út mellett rendesen. Kisfiúkkal lepacsiztam, akik tapsoltak, azokra mosolyogtam, bólintottam vagy hüvelykujjal felfele mutattam, hogy minden rendben (a fenéket volt minden rendben!). Furcsa volt, mert a km táblák rendesen jöttek egymás után. Nem volt olyan km, ami után csak nem akart jönni a tábla. Tehát nehéz volt, de azért haladtam előre. Amikor gyalogoltam, akkor lasabban, amikor futottam, akkor 6:30 körüli km-rel. Luca gyakran előkerült a gondolataimban, hogy mi a büdös fenének javaolta nekem a maratont, de azért tudtam, hogy meg tudom csinálni. Akkor azért nehéz volt.
A terep sík volt, de azért volt pár “emelkedő”. A vége fele megéreztem, pedig a hegyekben futok. 38km körül éreztem, hogy most már mindjárt vége. Már csak egy bő “hazai” kör van hátra (én nem Margit-szigetben számolok). A 40-es táblánál már nagyon boldog voltam és innen ment simán minden. 41-nél volt frissítő, de itt már nem álltam meg. Minden megállás után nehéz volt megindulni. A lábaim már nagyon tiltakoztak és görcsöltek. Kb 500m-re a cél előtt kicsit szúrt a szívem. Ekkor belesétáltam, de ez elmúlt, így kocogtam tovább.
És akkor ott volt a cél, én meg mosolyogva, egyest mutatva a kezeimmel szépen boldogan befutottam. Réka és Gabi ott várt. Nagyon jó volt. Utána esett le (mondták), hogy kéne menni az éremért.
Gyorsan vissza a szállásra, zuhany, pakolás, majd irány haza.
Egy darab hatalmas vízhólyagtól eltekintve látható sérülésem nincs, de menni kicsit nehéz. Este gyorsan csináltam még melegszendvicset, az nagyon jól esett.
Hétfőn, azaz ma pihenek egy jót, mosok meg elpakolok, illetve emésztem az élményeket.
Így utána számolva 188 nappal az első félmaratonom után megvan az első maratonom is. Mindezt sikerült Európa legrégebbi maratonján, a 85. Kassai Maratonon! Most viszont egy kis nyugi van, egy ideig “csak” maratonokat fogok futkározni (no még néha félmaratont, ha szembe jön). Aztán talán 2010-től nézek hosszabb távokat is.
- Napi események
- Comments(0)