admin November 27th, 2008
Nevezzük Rongybabának. Egyszer ő nevezte magát így. Ő úgyis tudja, mások meg nem. Így van ez jól. Üstökösként robbant az életembe. És olyan gyorsan is húzott el. 
Közös ismerős mondta, hogy van egy lány. Írt róla pár sort, hogyan néz ki, de ez úgysem jelent semmit. Dohányzik. Ha társkereső oldalon keresnék lányt, az első dolog, amit beikszelek, hogy olyat ne. De most azt mondtam, hogy nem is tudom. Az iwiwen kicsit leveleztünk. Az egyik képemre azt írta, hogy szimpi. Én meg továbbra sem tudtam, hogy néz ki. Megadta a telefonszámát. Írtam Neki smst. Aztán váltottunk párat. Utána egyre többet. Néha kicsit pislogtam is, hogy mi ez az üzenet áradat, amikor még az életben nem találkoztunk, de egye fene. Ha neki úgy jó. Kérdezgetett, próbáltam válaszolni (anyagi csőd ), meg persze én is kérdeztem. Aztán megbeszéltük, hogy találkozunk. Azt hiszem én javasoltam, de Ő sem zárkózott el. Persze munkát gyorsan keresztbe szerveztek aznapra. 
((((((( Azt pedig sajnos nem tudtam lemondani. De szerencsére áttették a telefonkonferenciát máskorra, így végül pár percet késve, de odaértem. “Meglepő” módon Ő jött oda hozzám, én meg konstatáltam, hogy Ő az. Rövid bemutakozás és mentünk az IKEA-ba. Akartam venni ott valamit. Kocsiba be, persze sikeresen elfelejtettem a parkolókártyát fizetni. )) Menet közben megmutattam Neki a könyvet, amit olvasok (Ő meg megjegyezte a címét). Sikeresen elértünk az IKEA-ba. Közben beszélgettünk. Sokat csacsog. Ez egyáltalán nem baj! Próbáltam a forgalomra is figyelni, meg Rá is. Néha nehezen ment, mert nem tudtam közben Rá nézni, mert mégiscsak vezettem és csak a filmekben megy a főhősnek az odafigyelés nélküli vezetés. IKEA után még kocsikáztunk. Össze-vissza és beszélgettünk. Aztán kikötöttünk egy KIKA mellett. Menjünk be! Menjünk. Összehasonlítgattuk az ízlésünket. Voltak közös pontok, de kemény eltérések is. Jól éreztem magam és azt hiszem Ő is. Illetve egész pontosan éreztem, tudtam, hogy ő is. Utána hazavittem és a kocsiban adtam Neki oda a Raffaellot, amit hoztam Neki. Mégse üres kézzel menjek egy randira. Egész pontosan nem adtam oda, hanem Ő vette ki a kabátom zsebéből, mert én vezettem. Hazavittem, elbúcsúztunk. Jó érzés volt egy egész délutánt egy helyes és okos lánnyal tölteni. És volt olyan kedves, hogy végig nem gyújtott rá.
Itthon rövid tépelődés után (azért én sem vagyok egyszerű eset) írtam Neki smst és elhívtam egy koncertre. Rövid egyeztetés után a csütörtököt lőttük be. Az smsek ezek után is röpködtek. Apránként raktam össze az adatokat, amiket rám öntött, Ő meg ugyanazt tette a másik oldalon.
Hétvége. Végre itthon, nyugi, van ablak, meleg van, örültem, pihentem. Smseztünk. Vasárnap főztem magamnak, jót ettem, írt, hogy ő is fog ebédet csinálni. De végül nem, hanem befeküdt az ágyába és onnan írt olyan smst, amit én csak egyféleképpen tudtam értelmezni. Kaját felpakoltam, gyors készülődés, kocsiba ültem és mentem. Ő meg azt hitte, hogy csak viccelek azzal, hogy egy óra múlva ott vagyok. De hát otthon ott volt a lehetőség Herkulest nézni a TV-ben (másra nem volt erőm) vagy elmenni Hozzá. Háát, hülye kérdés, nem volt nehéz választani.
Ő meglepődött és zavarban volt. De szépen betermelte a csőben sűlt brokkolit. Aztán beszélgettünk a szobájában sokat. Én meg néztem. A szemét. Beszédes. A szempilláját. Gyöngyörű. Beszélgettünk mindenről. Meg kicsit bókoltam és óvatosan közeledtem. Ezen kívül elég csöndes voltam, inkább néztem. Őt. Ő meg zavarban. Kívülről jól nézhettünk ki, amikor beszélünk valamiről, de közben teljesen másra gondolunk.
A kutyusát le kellett vinni sétálni, így tettünk közösen egy rövid sétát. Utána elbúcsúztunk és hazajöttem. Ő meg megírta, hogy érte még senki nem ült autóba és vitt neki ebédet. De hát nekem meg azt írta, hogy vigyek, más dolgom nem volt, meg különben is egy vonzó leányzó, hát hülye lennék nem menni.
Szerdán reggel kutyaszarba léptem. Állítólag szerencsét hoz. De nem hozott. Megírta, hogy ez most nem megy neki. Megértem, csak …
Nem tudom, mit is érzek pontosan. Nem hibáztatom. Megpróbáltuk. Ez most nem ment. Ha meg sem próbáljuk, akkor … Meg kell próbálni. Eleve semmit sem szabad feladni. Rossz érzés azért, mert talán… De ki tudja? Olyan bonyolultak a nők!
Ha esetleg később megkeres, akkor mit fogok mondani? Őszintén szólva nem tudom. Ötletem nincs. Ha akkor nem lesz senki az életemben, akkor azt hiszem igen, de lesz valaki az életemben, akkor nem tudom. Ha két nő között kell választanom, akkor hihetetlen érzékkel választom azt a lányt, aki utána nemet fog nekem mondani. Kezdem megszokni, hogy ez az élet rendje.
Esetleg valamikor gondolok én egyet és felkeresem? Nem tudom. Akarom-e? Jó ötlet-e?
Csak két randink volt, meg váltottunk jóval több mint 100 smst. Igen, de akkor is nagyon vonzó leányzó és okos és hát azért most szar érzés. Remélem, hogy boldog lesz! A két randinkon az volt. Tudom. És én is.
Megrendeltem a Harry Potter első három kötetét angol nyelven. Meglátom, mennyire fog tetszeni…
