admin November 29th, 2009
Bécs Tücsivel. A szereplők fokozatosan változtak, az időpont, Tücsi és én viszont fixek voltunk. Végül csak mi ketten mentünk, de ilyen jól nagyon régen nem szórakoztam.
Haladjunk időrendben. M1 felhajtóról nem tudok egyszerűen mit írni. Azt látni kellett volna. Amikor csak rágondolok, mindig röhögőgörcsöt kapok. Ha a következő hónapokban hirtelen elkezdek röhögni és csak annyit tudok kinyőgni, hogy M1, akkor az az.
Ha Tücsi kezében lett volna a fényképezőgép, élete fotóját csinálhatta volna.
A kiút többi része viszonylag eseménytelenül telt eltekintve a jó kis hangos dalolásról, amit az autóban levágtunk.
VHK, AC/DC, Alice Cooper, Rammstein, Hannes Wader és társai segítettek minket utunkon.
Megérkezés után egy szimpatikus helyen leparkoltunk és elindultunk a belváros felé. Nem volt túl messze meg kis séta belefér. Igen ám, de öt perc után city bike-okat szúrtunk ki, amiket lehetett automatától rentelni. Ekkor Etus kijelentette, hogy Tücsikém, itt bizony mi bike-ot fogunk rentelni és azzal megyünk tovább. Csak. Mert. Pont.
Tücs ezek után meg sem próbált tiltakozni, így gyors regisztráció után két fapados biciklivel (és hitelkártyánkon 20 EUR-os foglalással) lettünk gazdagabbak. Hát, akkor biciklizzünk. Az utak kiválóak, ahol egyirányú úton be lehet menni a másik irányba biciklivel, ott külön sáv van nekünk, ha autónal elsőbbségadási kötelezettsége van, az a biciklire is vonatkozik, ha a pirosnál a sávban álltunk, senki nem állt mellénk, hanem vártak szépen mögöttünk. Nem húztak el centikre mellettünk. Szóval döbbenetes élmény volt. Rövid kavargás után találtunk egy másik city rent parkolót, de ott csak egy üres depo volt, így rövid térképnézés, majd kiszúrtunk egy másikat, ahol is remotely meg tudtuk nézni, hány üres hely van. Irány oda. Depozás, majd rövid tanakodás, hogyan kell visszaadni a bicajt, de végülis csak be kellett tolni és ennyi.
Biciklizés letudva, de a mastercardos reklámmal szólva: az élmény megfizethetetlen. Ráadásul gyorsan benn voltunk a városban. Az első óra amúgy ingyen van, csak a regisztrációhoz kellett 1 EUR-t fizetni.
Rövid séta után Etus szeme hirtelen felcsillant, hogy itt van a közelben az a fagyizó, ahol tavaly Krisztával volt a “nyaljuk a fagylaltot” képünk. Így irány oda. Fagyizó persze nyitva, fagyit gyorsan vesz. Tücsi csak kleine-t (ez is durv adag). Foto bitte a fagyizó előtt és mehetünk tovább. A nagy biciklizés és fagyizás után megérdemeltünk egy echte jó kis régies kávézót. Egy strudel járt mellé nekem.
Ennyi kalanddal felvértezve végül irány az Albertina. Tücsinek köszönhetően sikerült ingyen beorganizálni magunkat. Végülis ők is adtak kölcsön képet, szóval bőven belefért. A kiállítás remek volt a nagy tömegtől eltekintve. Tücsivel egyeztettük, hogy a közös nappalinkba milyen képeket tennénk. Találtunk pár olyat, amit mindketten el tudtunk volna viselni.
A múzéshopban találtunk rengeteg giccses izét, de a rekorder leírását meghagytom Tücsöknek.
Mivel adtunk a kultúrának, úgy döntöttük, hogy eljött az ivás ideje. Úgyhogy glühwein. Szépen kortyolgattuk a karácsonyi forgatagban. Időközben a nap is kisütött, a hangulatunk remek volt, így ideje volt enni. A 7 Stern Bräut nézte ki Tücsök és mivel nekem is volt rendes kaja, így gyorsan a tettek mezejére léptünk, amint a glühwein elfogyott az étterem előtt.
Rövid tanakodás, rendelés, Tücsi italát Etus kicsit kiborítós (nem ám a sajátomat!), rendelés és a brutális adag elpusztításának kezdete. Közben kérni akartunk még inni a pincértől. Mondom neki, hogy Entschuldigung. Válasz: parancsoljatok.
Ezek szerint hallotta, hogy az asztalnál magyarul beszéltünk.
Közben felvetődött még, hogy szurkolunk Andzsélának a bemutatáshoz, meg talán szerdán jó lenne egy kupaktranszport szépművészeti kiállításos megnézéssel egybekötve, illetve egy főzőcskés, iddogálós program is lehetne valamikor, bár ehhez portóit akarok még keríteni.
Kaja után séta, muszáj volt mozogni. Irány a Mária, segíts. Meglepetten láttuk, hogy le van zárva az autók elöl és sétálóutcaként funkcionál. De nem roszs ötlet! A Das Hause des Meerest gyorsan megtaláltuk, Tücsi megörült a shopnak ajánédékvásárlás céljából, de elötte irány maga a kiállítás (=állatok). Az épület eredetileg egy k* nagy flaknek épült, de végül nem használták. Nekem a mostani rendeltetési célja sokkal jobban tetszik. Cápák, bohóchalak, egyéb halak, kígyók, madarak, majmok meg még az isten tudja, mennyi féle állat. A legjobb az, hogy sok helyen szabadon voltak és közöttük lehetett sétálni. Remek kis hely!
Majd megint séta a központ felé, csokisopping és irány vissza az autó.
Hazafele bónuszként bal hátsó defekt (előző nap jobb elsőt kaptam), a kerék teljesen tropára ment. Kis késést összeszedtünk, végül egy nyári gumi került fel a helyette, így a maradék kb 120km-t nem túl gyorsan tettem meg biztos, ami biztos alapon.
Legyen elég az, hogy a nap végére Tücsi is eljutott oda, hogy már csak pihenésre vágyott.