A félmaraton
admin November 15th, 2009
Szombaton rákészültem egy kis takarítással. Vettem egy nagyon fasza törlőrongyot, azt avattam fel a konyhában és a fürdőben. Egyúttal mostam, felmostam és teregettem is. 
Vasárnap pedig félmaraton. Vicces, mert idén az első félmaratonom. Ekkora távot idén még nem futottam. De tényleg. Illetve igen, de több részletben. Pl.: 20 óra alatt 42km-t vagy 4 óra alatt 22km-t. És az utóbbi két hétben semennyit nem futottam. Egy métert sem.
De mentünk. Ott találkoztam Tündével, akinek köszönhetem, hogy futok, én meg őt beszéltem rá arra, hogy egyszer kéne félmaratont is futnia, illetve Zsolttal, aki jó fiú módjára jött sokadszorra futni.
Zsolt kerek 2 órát futott. Másodpercre. Tünde az első kört jól bírta, de utána kezdett fáradni és kicsit lassult, de nem olyan vészes. 2:17:34 alatt futotta le élete első félmaratonjár. Le a kalappal előtte! Én mp-re ugyanennyit futottam. Minden idők leglasabb idejét, de legalább segítettem Tündének. Ez is valami.
Itthon Maxi pont akkor került elő, mire megjöttem. Rövid próbálkozás a kajáért. De a gazdi részéről nem aratott sikert, így inkább elaludt az én bogárkám. Majd este etetem meg a kutyusokkal együtt.
Tücsi, tavasszal Te jössz!
A vezetéssel nem volt gond, csak két sarokra itthontól gondolta úgy egy autós, hogy a balra nagyívű kanyar az túl bonyolult, inkább kis ívben fordul balra. Majdnem belém. Nem sokon múlott..
A nap kérdése: De miért futott Luca ilyen lassan?
- Napi események
- Comments(0)