Archive for March, 2010

Raiffeisen

March 31st, 2010

Kikérem magamnak ezt a primitív Raiffeisen megtakarítási konstrukciót. Lehet, hogy a pénzügyi analfabéták, akik képtelenek egy családi költségvetést összehozni vagy nem képesek tartalékot képzni, azoknak tetszik, de bárki némi pénzügyi kultúrával sírógörcsöt kap ettől az elbaszott konstrukciótól. Milyen eszement dolog az, hogy minden vásárlás után 500Ft-ot félretesznek. Szerintük én hülye vagyok ahhoz, hogy magamtól félretegyek? És mi van, ha valaki csomó kis tranzakciót végez? Nehogy már attól függjön a havi megtakarítás, hogy hányszor vásárolok. Ez egy röhej. Ennyire nem lenne itthon pénzügyi kultúra???

Legyen vörös

March 28th, 2010

YouTube Preview Image

Eccerű háztartási baleset

March 28th, 2010

Végülis teljesen természetes. Szaunája mindenkinek van otthon, néha kigyullad. Ezen nem kell meglepődni. Herr Gyurcsány, ha már elbasztál x évet az ország életéből és megint erre pályázol, akkor legalább ne verd a nyálad arra, hogy nálatok otthon van szauna. Ennyi. Tehát kuss és egyszerű nyilatkozat szóvívőn keresztül, hogy tűz volt, de már eloltották, senki nem sérült meg, valószínűleg műszaki hiba bla-bla-bla.

Azt

March 19th, 2010

Nem nagyon akarok írni a témáról, mert ezekre kár szót is vesztegetni. De ez kiverte a biztosítékot.

Mesterházy: aki nem szavaz, a Fidesz-Jobbik együttműködésre szavaz

Nyádpics, azt! Egy ilyen kis taknyos engem ne minősítsen. Hogy jön ő ehhez? Mi a faszt tett le eddig az asztalra? Lófaszt. Na, akkor miről beszélünk?

Szépművészeti

Nemzetközi Down Világnap a Vígszínházban

March 18th, 2010

Bencének hívnak. Biztos emlékeztek még rám. Én vagyok a kisfiatok.

Tudom, nem sok időt töltöttünk együtt, és én nem is emlékszem Rátok, csak azért írok most, hogy elmondjam: jól vagyok, ne aggódjatok miattam! Örökbefogadott egy néni és egy bácsi. Őket most úgy hívom: Anya és Apa.

Amikor Ti lemondtatok rólam a kórházban, mert én Down-szindrómás vagyok, az fájt nekem. Sírdogáltam sokat, mert nem volt, aki megsimogasson. Minden babát hazavittek a kórházból, csak engem nem. Akkor még nem tudtam, hogy engem nem is fog hazavinni senki. Mert rólam lemondtak, én nem kellettem Nektek. Mert én nem vagyok teljesen egészséges.

 Az intézetben, ahová kerültem, vigyáztak rám és szerettek, ugyanúgy, mint a többi Down-babát. De sokat unatkoztam: csak feküdtem az ágyban és néztem a plafont. Aztán egyszer csak jött Anya és Apa. Felemeltek és azt mondták: én leszek a kisfiuk. Azóta nagyon jó nekem. Szeretnek és figyelnek rám és minden héten visznek korai fejlesztésre, mert ettől sokkal, de sokkal ügyesebb leszek és egyszer majd én is járok óvodába és iskolába!

Képzeljétek, már tudok ülni, állni és futni, meg szétszerelni a mozdonyt, amit Karácsonyra kaptam. Az első igazi Karácsonyra. Tudom, hogy más 3 éves kisfiúk sokkal ügyesebbek nálam és néha a játszótéren a felnőttek olyan furcsán néznek rám, olyan szomorú mosollyal. De már vannak barátaim, néha focizok is velük, és a múltkor meg mertem simogatni a kutyát a szomszédban, pedig nagyobb, mint én vagyok.

Nemsokára lesz egy rendezvény a Vígszínházban, ahol sok olyan kisgyerek lesz, mint én. Egészséges és sérült kisfiúk és kislányok. Együtt fogunk majd énekelni és táncolni, mert a színpadon fellép a Bojtorján együttes, az Alma zenekar és a Makám. Lesznek ott színészek is, például Eszenyi Enikő, Hegedűs D. Géza, Kovács Patrícia, Fesztbaum Béla és Hegyi Barbara és sok-sok játék, meg szórakozás.

Nagyon várom már a Down Napot. Március 21-én a Vígszínház tele lesz mosollyal és nevetéssel. Én fogok a legjobban mosolyogni, mert Anya és Apa Down-babát akartak, otthont adtak nekem és nekik én vagyok a legfontosabb a világon!

Az élet szép.

Bence

Gyere te is március 21-én 9 órától a Vígszínházba!

A rendezvény a Visegrad Fund támogatásával jött létre.